Boldog és teljes kapcsolatokra vágyunk, ezért tekintsük vissza, hogy megértsük, mit tapasztalhatunk első életéveinkben a szeretetet illetően. Ezek a korai tapasztalatok határozzák meg – a tudatalattinkban feltárható – kapcsolatainkat még ma is.

Sok kutatást végeztek már, hogy bizonyítsák a negatív gondolatok, érzelmek és a stresszválasz  káros hatását a magzatra, miközben az optimizmus, és a szeretetteljes érzelmek táplálják a meg nem született babát. Kutatások azt mutatják, hogy nem sokkal a fogantatás után egy bizonyos tudati szint létezik az embrióban. Ahogy a magzat fejlődik, a tudatalattija információt tárol, hogy felkészítse az anyai környezetre. De az apa anyával kapcsolatos szerepe is fontos.

A hatodik hónapban a magzat hallja az anyja hangját, és annak ritmusára mozog. Képzeld el a különböző hatását annak, ha az anya boldogan énekel, vagy dühösen kiabál.
Egy kisbabának rengeteg szeretetre és törődésre van szüksége. Ám a szülők a rohanó világukban ezt alig tudják biztosítani. Mivel ezt a baba érzi, és azt is, hogy valami nincs rendben, látja szülei tekintetében és arcán, amely már nem azt a végtelen, állandó szeretetet tükrözi, mint az első napokban. A kisbabák, önkéntelenül, ezt sokszor önmagukra vonatkoztatják. Megtanulták, hogy a sugárzó szülői arc azt jelenti, jó, amit tesznek. Az elgyötört vagy szomorú arckifejezés ennek ellenkezőjét sugallja. Így az ember már nagyon korán szembesül azzal, hogy egyrészt nem kapja meg azt a szeretetet, amelyre szüksége van, másrészt az az érzése támad, hogy valami baj van vele – annak ellenére, hogy a szülők igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt.

Ha az anya a fogamzás időpontjában vagy a várandósága során csak egyszer is arra gondol vagy arról beszél, hogy nem szereti a gyermekét, nem fog tudni megbirkózni a feladattal, vagy felmerül benne az abortusz gondolata, a gyermek máris nemkívánatos személynek érzi magát. Bármennyi szeretettel veszi is körül később az anyja, ez a korai élmény elég lehet ahhoz, hogy a gyermek úgy érezze, nem igazán fogadják el, nem igazán szeretik. Nagyon sokszor érezzük az életünkben, hogy ugyan női testben vagyunk, de mégis olyan, mintha mindig is úgy éreztük, hogy nem tudunk nőként kiteljesedni. Majd kiderül, hogy az édesapánk fiúnak várt. Így a nemkívánatosság érzése a gyermek egész életét meghatározza.  Az ilyen ember nagy valószínűséggel olyan párt fog választani, aki ezt a mintát megerősíti. Az ilyen kapcsolatok ritkán tartósak. Folyamatos küzdés a párkapcsolati probléma az életünkben. Az ember úgy érzi, nem szeretik, amiből azt a következtetést fogja levonni, hogy ő az, aki nem képes normális kapcsolatra, aztán kialakul a magányosság érzése, majd elkezdünk neheztelni magunkra, másokra. Mindezek mélyén az önbecsülés hiánya rejlik. Ennek következménye lehet a vesének a megbetegedése.

Ha kapcsolataink nem úgy működnek, ahogyan szeretnénk, akkor lépjünk kapcsolatba azzal, ami nem úgy működik. Figyeljük meg, milyen mintát követünk, amikor újra és újra melléfogunk. A fő cél az, hogy megtanuljuk egyensúlyba hozni a kapcsolatainkat az életünkben, ezáltal megszüntetjük a negatív gondolati mintáinkat.

Blazsek Mónika - www.gondolatvaltas.hu