Azokat az élethazugságokat, amiket elfogadtam igazságomnak, már nem kellett kitalálnom, már korábban kitalálta más őket. Ezeket már készen kaptam. Ezeket már nem kell kigondolnom, már kigondolta valaki helyettem. Volt, hogy én is gyűlöltem az életet, és a világot, és szerettem a saját magam által megalkotott komfortzónámat. De éreztem, hogy valójában még sem jó az amit megalkottam.
Amikor kikacsintottam a komfortzónám mögül akkor jöttem rá, hogy hogyan működik is valójában az élet, amit eddig én nem akartam meglátni. Ezért kialakítottam magamnak egy olyan világot amit viszont, szerettem volna látni.
De vajon miért érdemes úgy leélni az életet, hogy nem az életemet élem, hanem azt a megalkotott, saját magamnak bemesélt életet akarom élni? Mert legalább biztonságos. Legalábbis azt hiszem, hogy biztonságos.
Ebben az esetben ki irányítja az életemet?
Ha hagyom elhinni, hogy a sors irányítja az életemet, akkor soha és semmilyen körülmények között nem akarok felelősséget vállalni az életemért. Így legalább hagyom, hogy ami történik velem, a körülmények miatt történik, és elmondhatom, hogy áldozat vagyok. Így a sors felelős az életemért! Nekem nincs felelősségem az életem iránt.
De hogyan tudok mégis kitörni ebből?
Hogy felelősséget vállalok az életemért! Teszek azért, hogy éljek!
Ha felelősséget vállalok az életemért, akkor valójában én vagyok aki átírhatom azokat az élethazugságokat, mint pl. a "sors akarta így", természetesen a saját életemben. Ezzel, hogy a kezembe veszem a döntéseimet, tetteimet, elkezdem kialakítani azt az életet amit igazán szeretnék. Addig ameddig mások irányítják az életemet, addig áldozatnak érzem magam. De eljött az idő, hogy a saját életemben én teremtsem meg a valóságot.
Blazsek Mónika
www.gondolatvaltas.hu
